Ingatlan cserebere

Ingatlan cserebere - Eladó ingatlan - Ingatlan csere

2011.04.11

Hogyan beszélgessek, akivel nem akarok?

Avagy „Nemszeretem traccsparti”.




A válasz egyszerű: leginkább sehogy. Igen ám, de ha Ön ingatlant akar adni-venni hamar belecsöppen abba a világba, ahol olyanok keresgetik majd, akik szelektív hallással és tudattal élnek és szemrebbenés nélkül hívogatják Önt, akár akarja, akár nem.

Vevőként általában Ön lesz az, aki betárcsázza a valótlan előnyökkel kecsegtető hirdetések feladóiként a különböző ingatlanirodákat. Ez ellen nehéz tenni. Sok cég attól sem retten vissza, hogy odaírja a hirdetésébe: „közvetlenül tulajdonostól”. Ha ezt szóvá teszi, az lesz a válasz, hogy „a tulajdonos árulja, mi csak közreműködünk”. Sajnos ez formailag igaz, mivel kis országunk törvényei szerint csakis a tulajdoni lapra tulajdonosként bejegyzett személy adhatja el az ingatlanát, de azért mindannyian érezzük a formai és a morális igazság közti - hogy is fogalmazzak - folytonossági hiányt.

Eladóként dönthetünk úgy, hogy bedőlünk a hamis ábrándokkal kecsegtető ajánlatoknak, például „annyiért adjuk el, amennyit Ön mond”, „gyorsan menni fog” és a többi. Ebben a szerencsésebb esetben szépen végigjátsszuk az ilyenkor szokásos „Hogyan nyomjam le az árat úgy, hogy a tulaj azt higgye, ő döntött így” nevű társasjátékot , aztán valamikor nyomott áron eladják az ingatlanunkat, mi pedig fizetjük a jutalékot, mint a katonatiszt. Ha így döntött, akkor Ön nemigen fog hirdetni, s csak akkor olvassa tovább, ha rendszeresen hívogatják világmegváltók, fantasztikus üdülési jogokat árusítók vagy olyanok, akik mindenáron szeretnék ha Ön tőzsdézésből gazdagodna meg.

Ha úgy döntött, saját maga árulja az ingatlanát, tömkelegével fogják keresgetni ingatlanközvetítők, akik egyenként, de egyetemesen arról fogják győzködni Önt, hogy az egyedül üdvözítő út rajtuk keresztül juttatja el Önöket a Valhallaba. Ők ilyenek. Hiába írja oda világosan, hogy „ingatlanosok kíméljenek”, rárepülnek majd a hirdetésre, mint vasorrú banyák a mágneses pólusokra. Nem bírnak ellenállni és van amelyik ért tíz-tizenöt mondatból, de van amelyik csak fújja, mint süket matematikus az egyszereggyet. Sőt! Akad, amelyik kifejezetten agresszívé válik az elutasítástól és sértődötten megpróbálja ócsárolni Önt is és az ingatlant is. Persze mindkettőt látatlanban. Amelyik ilyen bunkó módon reagálja le a tényt, hogy Ön nem kíván vele üzletelni, arra sem kell neheztelni: biztosan nem volt gyerekszobája, sem játszótársa, csak amikor a szülei csontot akasztottak a nyakába és a kutya játszott vele.

De! Jöjjenek a taktikák.



Vásárlóoldali taktika:



Első lépésként tiltsa le a számkijelzését a telefonján. Csak azért, mert amennyiben kideríti, hogy nem a tulajjal beszélt, de látták a számát, lesz amelyik képes lesz visszahívogatni. Saját tapasztalat, nem viccelek! Amikor lakást szerettem volna venni volt egy hölgy, aki állandóan hívogatott és hiába mondtam, hogy nem érdekel az ajánlata és sehova sem fáradok megtekinteni a fantasztikus ajánlataikat, szinte két-három napi rendszerességgel hívogatott. Más-más számokról, tiltott számról. A végén még akkor is, amikor sikerült végre lakást vennem - bár azt állították, hogy lehetetlen - a tulajdonostól. Akkor megemlítettem a hölgynek, hogy „fürgyön le” és fáradjon inkább ő ide az ingatlanomba, aztán ha már ennyit fáradozott és esetleg csinos is, akkor lebonyolítunk egyéb üzletet. Többet nem hívott.

A letiltás után hívhatjuk a kiszemelt hirdetésekben megadott telefonszámokat.

Második lépés. Rögvest rá is kérdezhetünk, hogy ingatlaniroda tetszik-e lenni, de van olyan furfangos, aki nem fog igazat válaszolni, még ha az is, illetve kérdésre kérdéssel válaszol majd, amivel megpróbál minket összezavarni. Ilyenkor vérmérséklet függvényében megköszönhetjük az együttműködés szép másodperceit, de egyszerűen bonthatjuk is a vonalat.

Megtehetjük azt is, hogy kijelentjük egy gyors köszönés után, hogy a „meghirdetett ingatlan iránt érdeklődnénk”. Ha erre megkérdi, hogy melyik iránt is, akkor kérdezzük meg bátran, hogy épp mennyit hirdet (van ugyanis aki valóban 2-3 ingatlant örököl, stb, de magánszemély). Semmiképp ne segítsünk viszont neki adatokkal. Mondja ki ő, hogy konkrétan miket hirdet. Ha ingatlanos, akkor úgysem lesz lövése róla, melyikre gondolunk. Amennyiben kiderül, hogy nem a tulajjal beszélünk, úgy jön a vonalbontás. Köszönéssel vagy anélkül.

Esetleg elmenthetjük a számot, hogy a legközelebbi betárcsázásnál lássuk, ha ismét belefutunk.

Eladóként:



Ez kicsit nehezebb. Ugyanis nem sokan valami más nyelvet beszélnek; az eredetkutatás területén meglepő eredmények születnének, ha a nyelvészek ebben az irányban kezdenének kutakodni! Egyszerűen érthetetlen - gondolom nem csak számomra -, hogy egyesek a „nem” melyik részét nem képesek felfogni?! „Ingatlanosokkal nem tárgyalok, köszönöm” mondatomra eladóként talán egy alkalommal köszönte meg tisztelettudóan a hívó, hogy feltarthatott és köszönt el. A többiek kérdezősködtek, szövegeltek, hablatyoltak.

Erre először dühös lettem, de tehetetlen voltam. Taktikát változtattam tehát!

Mindaddig, amíg nem derül ki, hogy nem potenciális vevőjelölttel beszélek, hanem csak olyasvalakivel, aki emögé az álca mögé bújva igyekszik majd meggyőzni, hogy fizessek szép summát neki olyasmiért, amit magam is meg tudok tenni, rendesen válaszolok a kérdéseire. Nem lehet ugyanis tudni, hogy nem valódi érdeklődő-e. Előbb-utóbb viszont előhozakodik a farbával. Persze előbb megkérdi, hogy miért akarom eladni (nem mintha bármi köze lenne ehhez akár egy vevőnek is), illetve hogy mennyire sürgősen (nyilván ha most hirdetem, akkor majd két év múlva szeretném eladni). Szóval farba elő (amiről sejtelmem sincs lehet, mi is lehet), innentől pedig jön a játék. Nekiállok hülyeségeket beszélni, lehetőleg minél hajmeresztőbbeket, hiszen az ő pénzéért társalgunk, majd amikor érzem, hogy veszít az érdeklődéséből, megkérem, hogy néhány szóba, röviden mondja el, milyen kondíciók érdekelnék és mit tudna ajánlani a cége. Ez, hogy „néhány szóban, röviden” egy szimpatikus ingert szabadít fel az idegrendszerében, agyi szinapszisok nyílnak meg és a beszédközpontja olyan elektromos stimulációt kap, amivel a dunaújvárosi Vasmű napokig üzemelhetne. Egyszerűen innentől nem fog tudni röviden beszélni és elfelejt viszakérdezni is. Ilyenkor nincs más teendő, mint finoman, nagyon finoman lehelyezni az asztalra, ágyra a telefont és egyéb teendőink után nézni. Öt-hat perc után rájön, hogy csak az abrosszal diskurált, de ez az ő baja.

Udvariatlan megoldás? Igen! Remélem! De elnézést, nem én voltam az, aki őt zaklatta, hanem fordítva. Ne legyünk tehát a tolerancia hívei olyan szövegekkel, hogy „de csak a munkáját végzi”. Menjen el péknek vagy vasutasnak, asszisztensnek vagy BKV-ellenőrnek. A BKV-ellenőr valóban nem zaklat, hanem a munkáját végzi, amikor kéri a jegyemet, bérletemet. De ő nem is jön a lakásomra, nem hívogat annak ellenére, hogy világosan megkértem, ne tegye.

Úgy tíz perc után garantáltan süket a telefonunk, ha mégsem és még mondja-mondja, akkor vessük közbe azt, hogy „valóban?” és tegyük le még tíz percre.

A „beszélgetés” után érdemes elmenteni a telefonszámot. Én precízen „F..kalap 1, 2, 3…” néven mentem a zaklatóimat. Így csak ránézek a telefonra, ha csörög és látom, hogy egy „f..kalap” keres. Ilyenkor ha játékos kedvemben vagyok, akkor bolondozok vele egy kicsit, ha nem, akkor hagyom, hagy csörögjön.
Elállt a szava?

Nem?

[ Szóljon hozzá! ]

Megosztom:

Ismerősöknek ajánlom Facebook-on ajánlom Twitter-en ajánlom Iwiw-en ajánlom
Jelenleg csak Ön tartózkodik itt.
Ingatlan terület átváltás
Innen:

Ide:






Cégünkről

Elérhetőségek

Jog

Webtérkép